(Pusztaszabolcs, 1938. szeptember 29. – Budapest, 2023. november 29.)
Margitka a Brunszvik Teréz Óvónőképzőt végezte el. 65 évvel később, 2021-ben a Vasoklevelet vette át. Az első szó, gondolat, ami eszünkbe jut Margitról, a lokálpatriotizmus. Kiapadhatatlan energiával élt és dolgozott Angyalföldért, ezer szállal, tevékenységgel járult hozzá a kerület, az itteni emberek segítéséhez igazi örökmozgóként. Itt lakott és itt nevelte fel gyermekeit, szakmai élete, munkássága is Angyalföldhöz kötődik.
Óvodapedagógusi hivatását mindvégig a XIII. kerületben gyakorolta. A ’70-es években megépült Petneházy utcai Napköziotthonos (majd 8-as számú, 2005-től máig Napraforgó) óvodában volt vezetőhelyettes, illetve óvónő nyugdíjba vonulásáig. Alapítóként meghatározó szerepe volt az intézmény szokásainak, hagyományainak, szakmai közösségének kialakításában, folyamatos fejlesztésében. Abban, hogy egymást tisztelő, elfogadó közösség tagjaiként egymást szakmailag is erősítve éljen, dolgozzon mindenki a gyermekek harmonikus felnövekvése érdekében.
Több szervezetnek volt alapítója, tagja: az Angyalföldért Egyesület, a Mozgássérültek Klubja, a Vöröskereszt Kerületi Alapszervezete, a Derűs Alkony Idősek Klubja, a Pedagógusok Szakszervezete XIII. kerületi nyugdíjas tagozata. Rangos kitüntetésben részesült 2023-ban. Az Eötvös József-emlékérem arany fokozatát kapta pedagógusnap alkalmából a Pedagógusok Szakszervezete székházában. A botját félretéve emelt fővel ment a széksorok között átvenni a laudációban elhangzó „közösségi életmű-díját”.
Temetése 2024. január 3-án volt. Másnap megemlékezést tartottunk a XIII. kerületi Civilek Házában. A nagyterem megtelt a különféle szervezetek tagjaival, jó ismerősökkel, barátokkal. Többen képviseltük a kerületi PSZ-nyugdíjasainkat. A kivetített fotók beszélgetésre hívták a jelenlévőket. Megható, felemelő, néha megmosolyogni való történetek hangoztak el. Ha Margitka toborzott egy szervezetbe vagy programra, nem lehetett ellenállni. Annyi pozitív energia volt benne, és úgy tudott lelkesíteni egy fontos ügy érdekében, ahogy kevesen képesek rá.
Lánya, Ágnes megvendégelt minket. Az otthonról hozott képekből, relikviákból kiállítást rögtönzött. Magam egy, a déli napfénytől ragyogó tárgyat csodáltam meg, amikor kiderült, hogy ez az Eötvös József-érem, a PSZ-kitüntetés. Korábban soha még nem láttam így csillogni! Nagy boldogságot jelentett ez a rangos elismerés Margitkának. Székházunk falai között büszkén fogadta a gratulációkat. November vége óta hiányoljuk a jelenlétét.
Jó példát mutatott nekünk emberségből, tisztességből, mi pedig igyekszünk folytatni szellemi öröksége jegyében az általa oly fontosnak tartott közösségi munkát, ami egyben életforma.
PSZ Budapesti Szervezete
