Mi az oka a különböző szakképzési centrumokban dolgozók eltérő bérezésének?

A PSZ szak – és felnőttképzési tagozatának felmérése

2015-ben hozták létre a szakképzési centrumokat (továbbiakban SZC). Az elmúlt években egyre inkább az körvonalazódik, hogy az SZC-k működését a fenntartó hatóságok (ITM, majd jelenleg a KIM, illetve az NSZFH) „teljesen szabadjára engedik”.

Az alapvető működési normák ugyan egységesen lettek kialakítva és szabályozva, mégis hatalmas eltérések mutatkoznak az SZC-k költségvetési helyzetét, anyagi lehetőségeit tekintve.

Ezt – mintegy alátámasztandó – az utóbbi években egyre több információ jutott tudomásunkra arról, hogy az egyes centrumok között jelentős eltérések mutatkoznak az ott dolgozó oktatók bérezését, egyéb juttatásait illetően. Sajnos ezek az információk nem adtak kellő alapot az egyértelmű összehasonlításhoz, ezért a pontosabb kép kialakítása érdekében az oktató kollégáink segítségét kértük országos szinten. 2023. novemberében és decemberében minden centrumhoz eljuttattunk fizetésekhez kapcsolódó kérdéseket tartalmazó kérdőívet. A vizsgálatban arra kerestünk választ, hogy az egyes centrumokban dolgozó oktatók esetében milyen eltérések jelentkeznek az elvégzett oktatói tevékenység javadalmazásában.

A kérdőíves felmérés alapvető célja az volt, hogy a beérkezett válaszok segítségével felhívjuk a fenntartó hatóságok figyelmét arra, hogy mekkora eltérések tapasztalhatók az egyes SZC-k között az oktatói munkakörben foglalkoztatott, ugyanolyan tevékenységeket végzők bére között.

Mindamellett cél az is, hogy picit „felnyissuk” a szakképzésben dolgozó oktató kollégák szemét: csak együtt, közösen érhetjük el azt, hogy minden egyes SZC-ben tisztességgel megfizessék az elvégzett munkát!

Ezek után lássuk: milyen eredmények születtek a kérdőívre érkezett válaszok alapján.

Fenntartók

Ahogy a bevezetőben említettük is, az összes SZC-ben dolgozó oktatót megkértük a kérdőív kitöltésére. E rövid idő alatt 22 SZC-ből érkezett válasz (azt sajnos nem lehet tudni, hogy a többi SZC-ben dolgozó kollégától miért nem érkeztek válaszok).

Nemek aránya

A diagramból egyértelműen kiderül, hogy (ki tudja miért) a válaszok nagyobbik része (2/3-a) a női oktatóktól érkezett. Ennek lehet magyarázata az is, hogy a férfiak részéről nagyobb volt az érdektelenség – másrészt, hogy ilyen arányú a nemek megoszlása manapság a szakképzés terén.

Életkor szerinti megoszlás

A válaszadók legkisebb része képviseli azt a korosztályt, amelyre „hosszútávon” nem lehet számítani, mint oktatókra (25 – 40 évesek). Ez az a korcsoport, amely nagyon könnyen pályaelhagyóvá válhat, amelyet el lehet csábítani kedvezőbb munkakörülmények, magasabb bérek (valóban versenyképes fizetés) ígéretével. Bár „költői” a kérdés, mégis fel kell tenni: miért ilyen alacsony a friss diplomások, a huszonévesek jelenléte a szakképzésben? Vajon mikor/mitől fog vonzóvá válni az oktatói munka, hogy pl. fiatal mérnökök jelenjenek meg oktatóként az SZC-kben?

Ugyanígy nagyon elgondolkodtató az is, hogy a válaszadók több mint fele vagy nyugdíj előtti korú, vagy már közvetlenül a nyugdíj „kapujában” van. A kérdés adódik: a nyugdíjba vonulók után lesz megfelelő számú oktatói „utánpótlás”?

Bár a kérdőívben nem szerepelt erre vonatkozó kérdés, azonban érdemes még azt hozzátenni, hogy már most sok szakképző intézményben nagy hiány mutatkozik az oktatói munkakörben – mind a közismereti, mind pedig a szakmai tantárgyakat oktató – foglalkoztatottak között. (Van olyan iskola, ahol a főállású oktatók létszáma 56 fő, míg az óraadóké 24) 

Munkaviszony jellege

A főállású oktatói munkakörben foglalkoztatottak 90 százaléka határozatlan idejű munkaviszonnyal rendelkezik. Szerencsének mondható, hogy az SZC-k létrehozását követően a korábban határozatlan munkaszerződéssel rendelkező kollégák változatlanul ebben a munkaviszonyban dolgozhatnak. Az azonban már kérdéseket vet fel, hogy az oktatók 10 százaléka miért nem rendelkezik még így sem határozatlan időtartamú munkaszerződéssel. (Persze, ebben sok minden közrejátszhat, pl. az, hogy a státusztörvény bevezetését követően köznevelési intézményből kilépő pedagógus helyezkedett el oktatóként.) Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a csökkenő oktatólétszám ellenére a nyugdíj mellett visszafoglalkoztatottak aránya elenyészőnek mondható (4%). Valamiért nem tudták visszacsábítani a tapasztalt oktató kollégákat a katedrára (holott sok SZC-ben hangoztatja a vezetés, hogy „pár nap alatt 2-3 jelentkezőt be tudnak vinni bármely oktató helyére”).  

Ez után a kis általános „bevezetés” után következzenek a bérezés kérdését érintő válaszok!

Osztályfőnöki kifizetések időtartama

Az egyik érdekes információ arról szólt, hogy az osztályfőnöki „pótlék” mértékében jelentős eltérések mutatkoznak az egyes SZC-k között.

Ez annál is inkább érdekes, mert az osztályfőnöki tevékenység alapvetően  minden osztályban ugyanaz (a teljesség igénye nélkül):

  • közösségi rendezvények szervezése (már ahol, és amelyik osztályban erre egyáltalán lehetőség van)
  • a tanulókkal kapcsolatos általános adminisztratív teendők a KRÉTA rendszerben
  • a mulasztások kezelése (adminisztrálása) szintén a KRÉTA rendszerben + ehhez kapcsolódóan az értesítések „megírása” igazolatlan mulasztásokról
  • kapcsolattartás szülőkkel, gyakorlati oktató helyekkel (duális partnerekkel), esetleg iskolai védőnővel, iskolapszichológussal, az egy osztályban oktató kollégákkal, alkalmasint gyámhivatallal, rendőrséggel stb.
  • a tanulói eredményekhez kapcsolódó statisztikák elkészítése
  • az év végi bizonyítványok kitöltése a záradékok bejegyzéseivel együtt (a félévit most itt azért nem említjük meg, mert általában a KRÉTA rendszerből kinyomtatva kerülnek a diákokhoz/szülőkhöz az értesítők) 
  • intézményi MIR rendszerhez kapcsolódó osztályfőnöki tevékenységek (újdonságként)
  • augusztus hónapban a javítóvizsgákhoz kapcsolódó adminisztratív tevékenység
  • szintén e hónapban a duális partnereknél szakképzési munkaszerződéssel rendelkező diákok kötelező szakmai gyakorlatának adminisztratív tennivalói

Ezen a grafikonon az látható, hogy (leszámítva azon oktatókat, akik nem végeznek osztályfőnöki tevékenységet a 2023/2024-es tanévben) az SZC-k jelentős részében nem augusztus végéig fizetik ki az osztályfőnöki pótlékot. Pedig, mint az előző felsorolásból is látszik, bizony augusztusban is van nem kis mennyiségű feladat, melyet osztályfőnökként kell elvégezni! Ami egyébként „természetes” is, hiszen minden tanév (!) szeptember 1-től augusztus 31-ig tart. Nem ritka példa az sem, mikor a június 30-át követő időszakban kér akár a gyámhivatal, akár a rendőrség pedagógiai jellemzést egy-egy diákról az osztályfőnöktől. Természetesen még lehetne más egyéb indokot is felhozni, hogy miért is kéne minden centrumban a tanév teljes időtartamára – tehát augusztus 31-ig – az osztályfőnöki pótlékot kifizetni. (Egy oktató kolléga megfogalmazása igen helytálló e téma kapcsán, mi szerint: „ezzel tulajdonképpen a fizetésünket csökkentik”)

Osztályfőnöki pótlék fajtája

A másik furcsa eltérés, amelyről tudomást szereztünk, hogy bár az SZC-k túlnyomó többségében havi fix összeg az osztályfőnöki pótlék (ez persze jócskán változó, mint a következő grafikon mutatja); azonban még itt is „érdekes” megoldásokat alkalmaznak: az osztály létszámához viszonyított – mintegy arányosított – osztályfőnöki pótlékot határoznak meg és azt fizetik ki. Vagyis, ha az osztályban magasabb a tanulói létszám, akkor a pótlék értéke is magasabb, míg az esetlegesen lecsökkent osztálylétszám miatt a pótlék mértéke is arányosítottan kevesebb.

Ez azért is furcsa, mert bár minden centrumban központi szerepet kap a tanulói lemorzsolódás mértékének csökkentése; azonban tudomásul kell venni, hogy nem az osztályfőnöktől függ az, hogy az adott osztály létszáma az évek előrehaladtával csökkenhet!

Gondoljunk csak bele:

  • valóban az osztályfőnök tehet arról, ha a diák év végén évismétlésre bukik?
  • valóban az osztályfőnök tehet arról, ha egy 9. évfolyamos diák meggondolja magát és a következő tanévben, egy másik osztályban, netán egy másik iskolában szeretné újra kezdeni középfokú tanulmányait?
  • valóban az osztályfőnök tehet arról, ha egy adott gyermeknek nincs más választása, és egy másik oktatási intézményben kell folytatnia tanulmányait (akár az ország egy másik, távoli iskolájában)?

(A felsorolás „tetszés szerint” tovább folytatható.)

Osztályfőnöki pótlék mértéke

Elérkeztünk a következő kardinális problémához: hol, mennyit fizetnek az osztályfőnöki tevékenységért?

A beérkezett válaszok alapján nyugodt lélekkel mondhatjuk (némi szarkazmussal): „szinte kiaknázhatatlan a lehetőségek tárháza”!

Egy ideig gondolkodtunk, hogy azt a bizonyos „25.000 forintnál kevesebb” mértékű osztályfőnöki pótlékot mi alapján határozta meg az érintett fenntartó. Sajnos a köznevelési törvény 8. sz. mellékletében foglaltak szerint bizonyos feladatokkal történő megbízás, illetőleg más feltételek fennállása esetében a pedagógusok számára kötelező pótlékokat kell biztosítani. Ezek mértékét az illetményalaphoz viszonyítva határozták meg, melynek mértéke 101.500 Ft. 

Lásd: https://petroczigabor.hu/2023/03/20/pedagogusok-kotelezo-potlekai/

Azonban itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy alapvető hibát vétett az érintett fenntartó: a szakképzést a köznevelés rendszeréből „kiemelték”, tehát a köznevelésben foglalkoztatottakra érvényes előírások nem vonatkoznak a szakképzésben foglalkoztatott oktatókra (így az osztályfőnöki teendőket ellátó kollégák esetében sem)! 

Ugyancsak elgondolkodtató információ az is, hogy a válaszadók egy részének kiemelkedően magas az osztályfőnöki pótléka (az oktatók 14 százalékának 40.600 Ft-nál magasabb a pótléka). 

Túlóra bruttó díja

Ennél a kérdésnél arra voltunk kíváncsiak, hogy a kötelező 22 tanóra feletti munkavégzést milyen mértékben honorálja a munkáltató. Persze (az SZC-k vezetősége) hivatalosan az „éves munkaidőkeretre” hivatkoznak a túlórák számfejtésénél. Ugyanakkor lássuk be, hogy ez a fajta munkaidő elszámolás egyes termelési tevékenységet végző munkaterületeken „járható út” a bérezés megállapításakor (számításakor), azonban az oktatás nem ilyen jellegű tevékenység. Az éves munkaidőkeret már akkor is kibogozhatatlan keveredést okoz, ha az adott oktatónak 22 tanítási óránál több órája van és emiatt túlóra díjat számolnak el neki; azonban ha végzős osztályokban is vannak tanítási órái, akkor a túlóradíjat (a legtöbb esetben) nem június végéig számolják el (hogy melyik SZC-ben meddig, milyen mértékben, az is teljesen SZC függő). 

A grafikonon szépen látszik, hogy (minő furcsaság) itt is jelentős eltérések mutatkoznak a 22 SZC-ből visszaérkezett válaszok alapján. Az utóbbi években a túlóra elszámolás alapját a „béralku” (amit így lehetne summázni: „ha elfogadod, amit javasolunk maradhatsz, ha nem akkor nem marasztalunk” – na, ez aztán az alku) után kialakult bruttó bérek adják. Csak érdekességként egy konkrét adat: a túlóradíj elszámolásához kapcsolódó munkaszerződés aláírásakor egyik kollégánk dokumentumain az látható: a bruttó órabér 3.096 Ft. Mindez 24 éves tanári múlttal és gyakorlattal, 4 felsőfokú végzettséggel (3 főiskolai és egy egyetemi). Talán mondani sem kell, ez az órabér manapság nem az a kategória, amit „versenyképes fizetésnek” lehetne mondani! (de járjon mindenki utána a saját órabérének – lehet, meglepetésként fogja érni amit kiszámol).

Ehhez hozzáadódik a 2022-2023-as tanév végén történt oktatói minősítés és az ahhoz kapcsolódó 5 százalékos béremelés. Itt még nincs vége a sornak, a bérezés körüli hercehurcának, hiszen az idei tanév elején azon oktatók bérét, akiknek a bruttó fizetése nem érte el a 400.000 forintot, azt az SZC-knek erre a szintre fel kellett emelniük.

Kik jöhettek itt szóba? Általában azok a kollégák, akik friss diplomásként az utóbbi 3-4 évben kezdtek el dolgozni a szakképzésben, illetve azok a kollégák, akik (régi „nevükön”) gyakorlati oktatóként tevékenykedtek. Utóbbiak a 2015. évet megelőzően a Kjt-hez kapcsolódó bértábla alapján kapták a fizetésüket, majd ez adta az alapot a 2020-as átsoroláskor a béralkuhoz. Könnyen belátható, hogy mindkét esetben a 2023. szeptemberében történt (nevezzük így) „bérkompenzáció” jelentős mértékű.

Félreértések elkerülése érdekében nem az a baj, hogy ezen kollégák fizetését jelentős mértékben kiegészítették, sokkal inkább az, hogy a többi oktató bére nem lett hasonló mértékben megemelve!

További érdekességek a grafikon alapján:

  • sajnálatos módon vannak olyan kollégák, akiknek ugyan van túlórájuk, mégsem írtak alá ezzel kapcsolatos dokumentumot
  • vannak olyan oktatók, akik nem tudják mennyi a túlóradíjuk (talán ők sem írtak alá a túlórák kifizetéséhez kapcsolódó munkaszerződést?)

(Ez utóbbi kérdésekben az oktatóknak maguknak kell „fejlődniük”, tudatosabban figyelni arra, hogy mit írnak alá.)

Túlóra kifizetésének „ütemezése”

Ha már valakinek van túlórája és túlóra díja, akkor kérdés hogyan, milyen időintervallumban fizetik azt ki.  

Sajnos, ez esetben sem lehet egységes megközelítésről beszélni, itt is különféle kifizetési periódusokat jeleztek oktató kollégáink. Nyílván legjobb lenne, ha mindenhol ugyanolyan módon, az elvégzett munkát követően fizetnék ki a túlóradíjat.

Itt is őszintén jelezték egyes kollégák, hogy eddig erre nem fordítottak figyelmet, talán ezek után majd odafigyelnek.

Felnőttképzés óradíja

Alapvetés e témakörben, hogy a felnőttképzésben végzett tevékenység nem kapcsolódik a nappalis tanítási órarendben megtartott tevékenységek körébe, tehát csak és kizárólag külön megbízási szerződés keretében végezhetik ezt az oktatók! Itt is többször említést tettek a „béralkuról”, vagyis mindenki annyi órabért kap a felnőttképzésben végzett munkájáért, amennyit „ki tud harcolni”.

A grafikonról az olvasható le, hogy elenyésző azon oktatók száma, akik „normálisnak” mondható órabérért dolgoznak a felnőttképzés keretei között (4.500 forint felett), a túlnyomó többség átlagos óradíja 3.500 forint körüli érték. 

Mindenképpen elgondolkodtató adat! 

Nézzünk ismét egy konkrét példát összehasonlításképpen! (Nyilván itt is sokan sokféle, más vagy hasonló példát tudnának említeni.)

Egy oktató kolléga a fűtési szezon kezdetét megelőzően (nagyon helyesen) szakemberrel ellenőriztette és átmosatta családi házuk fűtési rendszerét (kazán tisztítása, szükséges beállítások elvégzése, a rendszer vegyszeres átmosatása). A szakembernek a 4 órás munka végeztével 70.000 forintot fizetett a kolléga, amiből a felhasznált vegyszer ára 12.000 Ft volt. Vagyis a 4 órás munkáért 14.500 forintos óradíjat fizetett a kolléga! (Ehhez hozzáteszem, hogy ez egy kis faluban történt, jellemzően egy nagyvárosban ez az összeg magasabb.)

Felteszem a kérdést: ehhez az óradíjhoz képest az oktatói bér mennyire „versenyképes fizetés”? (A választ mindenki döntse el magában.)

Összegzésként elmondható, amit már a bevezető részben is megemlítettünk, hogy jelentős eltérések mutatkoznak az egyes centrumokban az oktatók bérezését illetően!

Kérdés az, hogy ennek mi lehet az oka? Mi az, amiért ugyanazon tevékenységért az egyik centrumban több, míg a másikban kevesebb munkabért fizetnek?

Ahhoz, hogy érdemi változások, előrelepések történjenek, javaslatokat tettünk az alábbi pontok szerint:

I. Szakképzési törvény illetve végrehajtási rendeletének módosítása

  1. a tanítási évre vetített munkaidőkeret azonnali eltörlése (12/2020. (II.7.) Korm. rend. 135. § (1) bek.)
  2. a havi 16 órás ingyenes helyettesítés eltörlése (12/2020. (II.7.) Korm. rend. 135. § (2) pont)
  3. a heti kötelező 22 óra feletti munkavégzés túlóraként történő kifizetése havonta (pl.: ágazati és szakmai vizsgákhoz kapcsolódó többlet tevékenység)
  4. oktatói minősítési rendszerének azonnali felülvizsgálata és racionalizálása

II. Bérrendezés

  1. a korábbiakban ígért, a versenyszférának megfelelő bérezés megvalósítása (ez ugyanúgy lehet azonnali minimum 50%-os béremelés mind az oktatók, mind pedig a technikai személyzet esetében, mint a köznevelésben)
  2. évente béremelés a garantált bérminimum növekményével, de minimum az infláció mértékével megegyezően

III. „Egyebek”

  1. a centrumok működésének egységes kontrollja
  2. a kötelező továbbképzési rendszer korrekciója
Előző hír
Következő hír

Nincsenek termékek a kosárban.

X