Éppen egy éve írtuk, hogy pedagógusnapon az első szó a köszöneté, amiért a pedagógusok – az oktatás valamennyi dolgozójával együtt – bebizonyították: nem mindennapi körülmények között is hivatásukat, a gyermekek jövőjét tekintik legfontosabbnak. Pedig bérük nemigen tükrözi megbecsülésüket, ráadásul az oktatás rendszerét főként az idősebb pedagógusok, munkatársak cipelik a hátukon, a fiatalok a jobb megélhetés reményében nem tolonganak a pályán.
Ám 2020 júniusában még nem tudhattuk, mit hoz a világnak a következő esztendő: a koronavírus-járvány mindennapos küzdelmet mért ránk, harcot a túlélésért, az újrakezdés lehetőségéért. A PSZ saját eszközeivel küzdött az oktatásban dolgozók, a gyermekek biztonságáért, a mindennapos hőmérőzésért, a tesztelésért, a krónikus beteg pedagógusok otthoni tanítási lehetőségéért, a 100 százalékos táppénzért, az óvodák, iskolák zárásáért, az oktatásban dolgozók, a pedagógusok mielőbbi oltásáért. Van, amit követeléseink közül teljesített a kormány, mást nem vagy csak nagyon későn. 2020 őszétől kaptuk egyre-másra a halálhíreket, olvashattuk a gyászjelentést bátrabb iskolák honlapján, a közösségi oldalakon. Elvesztettünk csaknem 100 oktatásban dolgozót: imádott óvónőt, szeretett tanítót, tanárt, oktatót, igazgatót. Pontos adatok nincsenek halottainkról (hiába kértük), a számok egyébként is csak elfednék a lényeget. Ennél sokkal fontosabb, hogy fényképük, emlékük, mosolyuk, hangjuk megmarad a tanáriban, kollégák, gyermekek, diákok szívében. Hátrahagyták munkásságukat, intelmüket, osztályaikat, csoportjaikat, saját családjukat. Hősök ők mindahányan, akik életüket adták az oktatásért, mi pedig örököseik vagyunk, akiknek kötelessége a jövőt építeni! Nagy feladat vár mindenkire, aki a pályán maradt!
Az utolsó szó is a köszöneté, amely 2021 nyarán, pedagógusnapon, az elmúlt hónapokban végzett erőfeszítésért minden oktatásban dolgozót sokszorosan megillet!
Pedagógusok Szakszervezete
