Tetem(es) sírt ásatott a kormány a parlamenti szavazógéppel a Pedagógusok Szakszervezete születésnapjára. (A PSZ jogelődje 1918. december 30-án alakult meg.)
A kormány megtiltotta, hogy a munkáltatók levonják és átutalják a közszféra szakszervezeteinek a munkavállalók tagdíját. Azt hitte, ezzel temetheti is az utóbbi évek tiltakozó akcióinak, sztrájkjainak egyik szervezőjét, a PSZ-t. Ezt gondolta az utolsó szögnek abban a koporsóban, amelyet egyébként a bosszútörvényből ácsolt, miután szinte lehetetlenné tette a munkavállalók sztrájkjogát.
Még sincs siratóének, sírfelirat, búcsúkönny, igaz, születésnapi torta sincs, pedig büszkén tűznénk ki rá a 105-öt.
Van és lesz teendő: tájékoztatás, tagtoborzás, tagdíjbeszedés – mondhatnánk mentés másként.
Mindenkire szükség van, arra is, aki mind ez ideig hihette: partvonalról szurkol a béremelésért, az oktatás jobb helyzetéért.
A PSZ 105 éves története során nem működhetett folyamatosan: a történelem viharaiban betiltották, korlátozták munkáját, ám mindig talpra állt.
Ezt teszi majd most is, hogy képviselhesse az oktatásban dolgozókat, védje érdekeiket. Ebben rejlik a sírásó kormány tévedése.
Utóirat: ne legyen ez kesergőfal, inkább sikerfelület: írjátok le, ki hogyan győzte le félelmét, ki honnan merített bátorságot a szakszervezeti tagsághoz, ki kit és miként győzött meg, miért jó egy ilyen régi közösség tagja lenni, mint amilyen a PSZ.
Szép ajándék ez a kormánynak! Lehetne belőle meglepetés is…
A Pedagógusok Szakszervezete Elnöksége
Budapest, 2023 decembere
