Jogi vélemény
egyes munkavégzéssel nem járó időtartamok díjazásáról.
Különösen a COVID 19. vírus okozta járvány miatt számtalan kérdés érkezett azzal kapcsolatban, hogy amennyiben a Munkavállaló – nem rendszeresen – például rosszullét, fáradtság stb. – rövid időre mentesítését kéri a munkavégzés alól, van- e lehetőség a szabadság kiadásán, vagy a háziorvosi táppénzes állományba vétel nélkül arra, hogy a Munkáltató a Munkavállalót díjazásban részesítse?
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) Irányadó rendelkezései a következők:
- Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól
- §
(1) A munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól
a) keresőképtelensége,
b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint
c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá
d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,
e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára,
f) hozzátartozója halálakor két munkanapra,
g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre,
h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára,
i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,
j) * a jogszabály szerinti örökbefogadás előkészítése időszakában – az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából – évente legfeljebb tíz munkanapra,
k) * a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá
l) * munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.
(2) A munkáltató, ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napos időtartamra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.
- Díjazás munkavégzés hiányában
- §
(1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg.
(2) A munkavállalót, ha a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzés alól, a kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint illeti meg díjazás. *
(3) A munkavállalót távolléti díj illeti meg
- a) a szabadság tartamára,
- b) * az 55. § (1) bekezdés c)-g) és j) pontjában, valamint az 55. § (2) bekezdésében meghatározott esetben,
- c) az 55. § (1) bekezdés i) pontban meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg,
- d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő,
- e) ha munkaviszonyra vonatkozó szabály, munkavégzés nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő.
(4) * A (3) bekezdés d) pontjától eltérően, ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.
(5) * A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár.
Összegezve
Amennyiben a Munkavállaló munkavégzés alóli mentesülésének, a Mt.55.§-ban meghatározott oka, nem esik az Mt. 146.§ (1) illetve, (3) – (5) bekezdéseiben felsorolt, – alapbérrel, vagy távolléti díjjal fizetett – fent idézett jogszabályi rendelkezések alá, nincs akadálya annak, hogy a Munkáltató és a Munkavállaló a díjazás módjáról és mértékéről az Mt.146.§ (2) bekezdése alapján megállapodjanak.
Budapest. 2021 -02 – 01.
Frissítve, ellenőrizve 2021. február 12.
Dr.Selmeciné dr.Csordás Mária
Munkajogász
Jogtanácsos
ILO közvetítő és döntőbíró